Maximalizmus és trauma: Hogyan nevelnek maximalistákat a bántalmazó szülők?

Ha bántalmazó szüleid voltak, különösen olyanok, akik rendkívül kritikusak és indokolatlanul követelőzőek voltak, valószínűleg küzdesz a maximalizmussal.

Hajlamos vagy mindent tökéletesen akarni csinálni, akár a saját károdra is? A legkisebb hibát is teljes kudarcnak éled meg? Úgy érzed, mindenben a legjobbnak kell lenned, még akkor is, ha az nem az, amit szeretnél? Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, akkor valószínűleg maximalista vagy.

Mi a maximalizmus?

Egyszerűen fogalmazva a perfekcionizmus a hibátlanság keresése. A szakértők azonban hajlamosak úgy meghatározni , mint "a túlzottan magas személyes mércék és a túlzottan kritikus önértékelés kombinációja".

A maximalista jelei

Maximalista az, akinek szüksége van arra, hogy tökéletes legyen, tökéletesnek tűnjön, vagy tökéletesen végezze a dolgát. A tökéletesség elérése érdekében a maximalista gyakran a tökéletlenségekre koncentrál, megpróbálja irányítani a helyzeteket, keményen dolgozik, vagy kritikusan viszonyul önmagához vagy másokhoz.

Íme néhány jele annak, hogy valaki maximalista:

• Rendkívül kritikus önmagával vagy másokkal szemben
• A feladat elvégzésének megtagadása, kivéve, ha tökéletesen elvégezhető
• Mindent vagy semmit gondolkodásmód
• Halogatás
• Extrém félelem a kudarctól
• Alacsony önbecsülés; sosem érzi magát elég jónak
• Nem fogadja el a tökéletesnél kevesebbet
• A hibák és tökéletlenségek megszállottsága, képtelen bármi mást meglátni
• Ítélkező és szigorú önmagával vagy másokkal szemben, ha hibák vagy kudarcok történnek
• Az eredményeket tekinti mindennek a legfontosabb részének
• Képtelen élvezni a folyamatot vagy tanulni belőle
• Képtelen valamit befejezettnek látni, amíg az eredmény tökéletes nem lesz
• Túl sok időt vesz igénybe valami olyan feladat elvégzése, ami másoknak általában nem tart ilyen sokáig
• Úgy hiszi, hogy semmi sem elég jó vagy értékes, amit tesz, hacsak nem tökéletes
• Irreális elvárásokat vagy mércéket állít fel és tart fenn
• Védekezés
• Érzékenység a konstruktív kritikára
• Csalódás, depresszió, harag, frusztráció vagy önmagunkkal szembeni bosszúság érzése, ha a célok nem teljesülnek

A perfekcionizmus típusai

A perfekcionizmus területének vezető szakértői szerint a perfekcionizmusnak három típusa van: az énorientált, a másikra orientált és a társadalmilag előírt perfekcionizmus.

Az énorientált perfekcionisták a tökéletességet követelik meg maguktól.

A másikra orientált perfekcionisták a tökéletességet követelik meg a körülöttük lévőktől, például a házastársuktól, kollégáiktól vagy barátaiktól. Ítélkezhetnek és kritikusak lehetnek másokkal szemben, ami végül megterheli a kapcsolataikat és a másokkal való kapcsolatteremtés képességét.

A társadalmilag előírt perfekcionisták úgy vélik, hogy mások tökéletességet várnak el tőlük. Óriási külső nyomást éreznek a világ és a társadalom részéről, hogy tökéletesek legyenek. Nagyon önkritikusak, indokolatlanul magas mércét állítanak magukkal szemben, és folyamatosan aggódnak, hogy mások elutasítják őket.

A bántalmazó szülők által felnevelt emberek a perfekcionizmus bármely típusának tulajdonságaival rendelkezhetnek. Bár leggyakrabban a társadalmilag előírt típus elemei vannak jelen. Nem meglepő módon ez a neveltetésüknek köszönhető.

Kutatás a perfekcionizmusról és a szülőkről

Kutatások szerint a perfekcionizmus számos különböző tényezőből fakadhat, nem csak a szülőkből. Ezek közül néhány a következő:

• Biológiai tényezők, mint például a genetika és a temperamentum
• Az egyén kapcsolatai a családjával, barátaival, tanáraival és más emberekkel
• Társadalmi és kulturális nyomás a tökéletességre

A kutatás azt is megjegyzi, hogy ezek a tényezők mind hatással vannak egymásra. Jelen írásban azonban arra fogunk összpontosítani, hogy a szülők milyen szerepet játszanak a perfekcionisták nevelésében.

Függetlenül attól, hogy más tényezők is szerepet játszhatnak, a szülők jelentik a gyermek első kapcsolatát és interakcióját ezzel a világgal. Ők a gyermek természetes példaképei is, akikre a gyermek felnéz és akiktől tanul.

Egy tanulmány szerint a szülői kritika és követelések által jellemzett családi környezet a perfekcionizmus és a gyermekek betegségének inkubátora. Azok a szülők, akik hajlamosak kritizálni és büntetni gyermekeiket a hibákért vagy a nem elég jó teljesítményért, általában a társadalmilag előírt perfekcionizmus magasabb szintje felé terelik őket.

Bár más tényezők is szerepet játszhatnak, a szülői nevelés játssza a legjelentősebb szerepet abban, hogy egy gyermekben maximalista tulajdonságok alakulnak-e ki. Ezek a tulajdonságok pedig legyengítik és károsítják a gyermek jólétét.

Ha a szülő önmagáért szereti a gyermekét az elért teljesítmény helyett, hatalmas változást hozhat, még akkor is, ha a gyermek más forrásokból nyomást érez a tökéletességre.

Hogyan okoz a gyermekkori trauma perfekcionizmust?

A bántalmazás áldozatai legtöbbször azzal küzdenek, hogy nem érzik magukat elég jónak, vagy elégtelennek. Ez a gyermekkori bántalmazás számos tartós hatásának egyike. Hajlamosak úgy érezni, hogy "jobbaknak" kell lenniük. Ezért sokan közülük küzdenek a maximalizmussal.

Íme néhány példa bizonyos szülői bánásmódokra, amelyek perfekcionizmushoz vezethettek:

• Kritizálták, mert nem végezett elég jó munkát valamiben

• Büntetést kapott, ha nem ér el 100%-ot vagy ötöst egy dolgozatban

• Gyakran hasonlítják egy testvérhez vagy más gyermekhez, aki "okosabb" vagy jobb valamiben

• Szégyellnie kellett magát, ha hibázott, vagy ha nem tudta a választ egy kérdésre

• Csak akkor mutattak szeretetet vagy figyelmet iránta, ha valami jól sikerült neki

• Dicsérték az elért eredményekért, de soha nem az erőfeszítésért, amit a gyerek befektetett.

Tehát az, hogy miért küzd valaki a perfekcionizmussal, valószínűleg ezekre a lehetőségekre vezethető vissza.

• A szülei bátorították a perfekcionizmust, akár szándékosan, akár akaratlanul.
• A perfekcionizmus egy módja volt annak, hogy szeretetet, elismerést, megerősítést, ragaszkodást és/vagy figyelmet szerezzen a szüleiktől.
• Ez egy módja volt annak, hogy megvédje magát a gúnyolódástól, büntetésektől és/vagy bántalmazástól.
• A perfekcionizmus egy válasz/megküzdési mechanizmus a gyermekkori traumára, amit átélt.
• A társadalom bátorítja a perfekcionizmust, tovább erősítve a neveltetésből fakadó meglévő perfekcionizmust.

Ezek a lehetőségek nem zárják ki egymást. Mindegyik oka lehet annak, hogy valaki küzd a perfekcionizmussal.

A családodban bátorították a perfekcionizmust

Ha valaki maximalista, nagyobb valószínűséggel a szülei is maximalisták. Ez lehet genetikai eredetű, de a modell és a körülmények is közrejátszhatnak benne. A szülők tudatosan vagy tudattalanul a tökéletességet állíthatják be gyermekeik mércéjévé. Ezt úgy tehetik, hogy kritizálják a hibákat vagy a tökéletlenséget, vagy gyakran hasonlítják össze gyermekeiket más, "jobb" gyerekekkel. 

A szülők többféleképpen is ösztönözhetik gyermekeik perfekcionizmusát. Például az érzelmileg súlyosan bántalmazó szülők folyamatosan megalázhatják, megszégyeníthetik és kigúnyolhatják gyermekeiket minden apró hibájuk vagy tévedésük miatt. Ezek a szülők szándékosan gyártanak hibákat, vagy folyamatosan mozgatják a kapufákat, hogy továbbra is lekicsinyelhessék gyermekeiket. Vagy a szülők kritizálhatják gyermekeiket egy bizonyos viselkedés miatt, azt az üzenetet küldve a gyermeknek, hogy a személyisége nem helyénvaló. Ez megtanítja a gyermeknek, hogy a külső fontosabb, mint önmaga. 

Más szülők úgy ösztönözhetik a perfekcionizmust, hogy csak akkor dicsérik gyermekeiket, ha jól teljesítettek vagy elértek valamit. Vagy a szülők folyamatosan azt mondják a gyermeknek, mennyire "tökéletes" ő és/vagy a tettei, még akkor is, ha a gyermek hibákat követ el vagy hiányosságai vannak. Ez nyomást gyakorol a gyermekre. Úgy érzi, hogy tökéletesnek kell maradnia, vagy mindenben ki kell tűnnie, hogy ne okozzon csalódást a szüleinek.

A perfekcionizmus egy módja volt annak, hogy szeretetet vagy elismerést szerezzen a gyermek  a szüleitől

Ha egy gyermeket gyakran az eredményeiért dicsérnek, nem pedig az erőfeszítéseiért vagy a fejlődéséért, akkor perfekcionizmus alakulhat ki. Azoknál is gyakori, akiknek a szülei gyakran megvonták tőle a szeretetüket vagy a törődésüket.

Néhányan azért hajszolják a tökéletességet, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy elfogadást, dicséretet, megerősítést, jóváhagyást vagy szeretetet kapjanak szüleiktől. Mert különben a szüleik talán nem is figyeltek volna rájuk, és nem is szerették volna őket. Azt tanulták meg, hogy csak az eredményeinkért értékelik vagy szeretik őket, nem azért, akik.

Emiatt olyan emberekké váltak, akik hagyják, hogy az eredményeik diktálják az önértékelésüket. Megtanulták, hogy a szeretet feltételekhez kötött, és csak akkor kaphatják meg, ha tökéletesek.

A perfekcionizmus volt a védelem a bántalmazás ellen

Vannak, akik a maximalizmust a bántalmazás elleni védekezés eszközeként használják. Azonban inkább a kudarc elkerülésének tekinthető, mint a tökéletességre való törekvésnek, mivel ezzel csak magukat akarják megvédeni. Akit gyerekkorában a szülei állandó kritikának vagy büntetésnek tettek ki, mert nem felelt meg az elvárásaiknak a gyermekkel szemben, mindent megtesz, hogy tökéletes legyen, vagy elkerülje a kudarcot. Így továbbra is elkerüli azt a negatív reakciót, amit korábban azért kapott, ha hibázott, vagy ha nem volt tökéletes. Idővel megtanulta, hogy a tökéletesség az egyetlen dolog, ami megvédi attól, hogy bántalmazásnak vagy fájdalomnak legyen kitéve.

A perfekcionizmus a gyermekkori traumára adott válasz

Sokan, akik valamilyen gyermekkori traumát éltek át, gyakran küzdenek negatív önbeszéddel, önváddal, szégyennel, bűntudattal és alacsony önértékeléssel. Az életük feletti cselekvőképesség vagy kontroll visszaszerzésének módjaként ezek az egyének a perfekcionizmust fogják megküzdési mechanizmusként használni. Elkezdik azt hinni, hogy "ha mindig mindent tökéletesen csinálnak, elkerülhetik a további kritikát vagy a kudarcérzést. Ha tökéletes, nem kell újra átélnie a traumát."

A társadalom ösztönzi a perfekcionizmust

Szüleid gyermekeként úgy érzed, hogy meg kell felelned a szüleid normáinak. És ez nem a te hibád. Természetes, hogy a szüleink kedvében akarunk járni; ez valami, ami velünk születünk.

Manapság vannak mozgalmak, amelyek a különbségeket, a tökéletlenségeket és egyebeket ünneplik. De még mindig végtelen számú dolog ünnepli a tökéletességet és a "legjobbat". A siker, az eredmények, a szépség, a győztesek és általában a tökéletesség az internet és a társadalom minden szegletében ott leselkedik, mint az "ideális" létezési és életmód. Sok ember számára ez válik a végső céllá. És ha nem sikerül nekik, akkor vesztesként osztályozzák őket, illetve ők magukat. A gyengeség bármilyen megnyilvánulását vagy a hiányosságra utaló jelet rosszallóan fogadnak. Minden hibát vagy tévedést nyilvánossá tesznek, megítélnek, kigúnyolnak. Tehát még ha sikerült is elmenekülnöd a szüleid által beléd nevelt tökéletesség elől, a társadalom továbbra is azt az elképzelést erősíti, hogy a tökéletességre van szükséged a "túléléshez" és ahhoz, hogy "elég jó" légy.

A traumánk miatt küzdhetünk a maximalizmussal. Maximalistának lenni nehéz. Sok küzdelemmel jár. Stresszel, szorongással és elégedetlenséggel teli életet élünk miatta, mert mindig arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, és elkerüljük a hibákat.

De ne feledd, ez nem a te hibád . Ez csak beléd van programozva. A hibás neveltetéseddel szinte "normális", hogy maximalistává válsz. Ez volt a védekezésed, és a te módod arra, hogy megkapd a megérdemelt szeretetet. A legfontosabb, hogy emlékeztesd magad arra, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy értékes és szeretetre méltó legyél. Értsd meg, hogy hibás hiedelmekkel nevelkedtél, amelyek az önértékelésedet valami lehetetlenhez, például a tökéletességhez kötötték. Ez nem valami, amiben hiszel. A szüleid és a társadalom elvárásai ivódott beléd. Rendben van, ha a dolgok nem tökéletesek. Mutass magad iránt együttérzést és türelmet, amire szükséged van ahhoz, hogy fokozatosan átformáld a problémát.

Források:

Flett, G. L., & Hewitt, P. L. (1991). Perfectionism in the self and social contexts: Conceptualization, assessment, and association with psychopathology. Journal of Personality and Social Psychology, 60(3), 456–470. https://doi.org/10.1037/0022-3514.60.3.456

Soenens, B., Elliot, A. J., Goossens, L., Vansteenkiste, M., Luyten, P., & Duriez, B. (2005). The intergenerational transmission of perfectionism: Parents' psychological control as an intervening variable. Journal of Family Psychology, 19(3), 358–366. https://doi.org/10.1037/0893-3200.19.3.358

Smith, M. M., Sherry, S. B., Gautreau, C. M., Mushquash, A. R., Saklofske, D. H., & Snow, S. L. (2017). The intergenerational transmission of perfectionism: Fathers' other-oriented perfectionism and daughters' perceived psychological control uniquely predict daughters' self-critical and personal standards perfectionism. Personality and Individual Differences, 119, 242–248. https://doi.org/10.1016/j.paid.2017.07.021

Damásio, B. F., & Koller, S. H. (2015). Early trauma, family functioning, and perfectionism: A path analysis. Journal of Community Health Research, 4(3), 156–168. https://doi.org/10.18869/acadpub.jchr.4.3.156

Dunkley, D. M., Zuroff, D. C., & Blankstein, K. R. (2006). Specific perfectionism components versus self-criticism in predicting maladjustment. Personality and Individual Differences, 40(4), 665–676. https://doi.org/10.1016/j.paid.2005.08.008

Blatt, S. J. (1995). The destructiveness of perfectionism: Implications for the treatment of depression. American Psychologist, 50(12), 1003–1020. https://doi.org/10.1037/0003-066X.50.12.1003