Hogyan válsz könnyen kihasználhatóvá

Sok embert összezavar és lehangol, ahogyan a személyes és munkahelyi kapcsolatai alakulnak. Általában háromféle módon kezeljük a társas konfliktusokat. Ezek közül az egyik – a kihasználható–alárendelődő működésmód – különösen sebezhetővé tesz másokkal szemben. Ha megértjük, miért válunk kihasználhatóvá, olyan önismerethez jutunk, amely segít biztonságosabb, rugalmasabb megoldásokat találni a problémáinkra.

Kutatások azt vizsgálták, hogyan reagálnak az emberek nehéz kapcsolati helyzetekben. Nem arról van szó, hogyan viselkedünk, amikor minden rendben van, hanem arról, mit teszünk, amikor valami nincs jól. Ezek a reakciók sokszor nem segítenek, mert bizonytalan kötődésből és problémás személyiségmintákból fakadnak.

A kutatások három jellegzetes mintát azonosítottak, amelyek megmutatják, hogyan kezeljük a nehéz társas helyzeteket:

• Rugalmas–alkalmazkodó
• Kihasználható–alárendelődő
• Ellenséges–elkerülő

Sokan a kihasználható–alárendelődő mintát találják a legmeglepőbbnek. Amikor kihasználnak bennünket, könnyebb a másik ember viselkedését elemezni, mint észrevenni a saját, nem túl hatékony reakcióinkat. Ha mégis magunkra figyelünk, gyakran erős önkritika és alacsony önértékelés bukkan elő, ami összecseng a másik fél támadó viselkedésével – még akkor is, ha az a "szeretet" vagy "hatékonyság" köntösében jelenik meg.

A cél jelen esetben az, hogy jobban megértsük önmagunkat, és ennek alapján tudatosan változtassunk. Ebben a szemléletben hat fontos tényező rajzolódik ki, amikor együttérzéssel vizsgáljuk a kihasználható–alárendelődő működésmódot:

1. Alárendelődés mint túlélési stratégia

Bár a személyiségünk részben genetikailag meghatározott, a gyermekkori tapasztalatok is nagyban befolyásolják, hogyan kezeljük a kapcsolatainkat. Kutatások szerint azok, akiket korán bántalmaztak, nagyobb eséllyel kerülnek később is bántalmazó helyzetekbe, részben azért, mert torzul az önképük és mások megítélése.

A szülők nevelési stílusa is erőteljes hatással van a felnőttkori kapcsolatainkra. A túl szigorú vagy éppen túl engedékeny nevelés megalapozza a későbbi problémákat. Ha a szülők feldolgozatlan traumákkal küzdenek, gyakran ellenségesen vagy tehetetlenül reagálnak, azt a gyermek úgy él meg, mintha vele lenne "alapvető baj". Később ezek az élményeink megnehezítik, hogy eldöntsük, kiben és hogyan lehet megbízni. Az érintettek gyakran romboló kapcsolatokba sodródnak, vagy sikertelenül próbálják elkerülni azokat.

2. Amikor látszólag működik – és amikor nem

A túlzott alkalmazkodás, a gyakori bocsánatkérés vagy mások kiszolgálása bizonyos helyzetekben akár működhet is. De meddig? Könnyű összekeverni a valódi rugalmasságot az alárendelődéssel. Különösen akkor, ha a másik fél erőfölényben van, irányító és kihasználó, könnyen elhisszük, hogy "csak kedvesek vagyunk", miközben valójában egyre védtelenebbé válunk.

3. A szándékok nem a legfontosabbak

Ez furcsán hangozhat, de amikor nyitottak vagyunk a kihasználásra, gyakran túl sokat foglalkozunk azzal, mi lenne "igazságos". Ez eltereli a figyelmet arról, amire igazán szükségünk lenne: az önvédelemről. Gyakran a másik megváltoztatásán dolgozunk ahelyett, hogy a kapcsolat feltételein változtatnánk, vagy kilépnénk egy menthetetlenül káros kapcsolatból. A másik szándékai legfeljebb a kapcsolat lezárása után lehetnek fontosak, például annak megítélésében, mennyire veszélyes számunkra.

A másik fél megváltoztatásába vetett hit és a nem működő kapcsolatokban való kitartás gyakran korai kapcsolati mintákból ered. Ha állandóan a másik szándékait próbáljuk megfejteni, igazságot várunk, vagy elképzeljük, hogy "valójában más", az arra utal, hogy valami nincs rendben.

4. Hiányzik az egyensúly

Kihasználásról akkor beszélünk, amikor az egyik fél többet kap, mint amennyit ad. Ezt gyakran érezzük, de inkább tagadjuk vagy érzelmileg eltávolodunk tőle. Előfordulhat, hogy az alárendelődés valamilyen belső szükségletet elégít ki – például a "jó ember" szerepét –, de ez nem valódi nagylelkűségből vagy önbecsülésből fakad. Ha már a kezdetektől ragaszkodunk a kölcsönösséghez és a tisztelethez, gyorsan kiderül, hogy a másik valóban figyelembe veszi-e az érdekeinket.

5. Más szabályok szerint játszanak

Amikor hajlamosak vagyunk az alárendelődésre, gyakran automatikusan megadjuk másoknak a "bizalom előlegét". Ez összhangban lehet az értékeinkkel, mégis figyelmeztető jel. Könnyű megmagyarázni magunknak, hogy miért helyes a viselkedésünk, miközben nem vesszük észre, hogy a másik fél teljesen más értékrend szerint működik. Egyesek – különösen a nárcisztikus személyek – a saját torz önképüket másokra is rákényszerítik.

6. A gaslighting rokona

A kihasználható–alárendelődő működésmód megkönnyíti a manipuláló emberek dolgát: gyorsan felismerik, kit lehet befolyásolni, és sikerrel alkalmazzák a megtévesztést – akár tudatosan, akár ösztönösen. Egészséges kapcsolatokban általában fel sem merül a kérdés: "vajon gaslighting áldozata vagyok?". Érdemes óvatosnak lenni az úgynevezett "sötét triád" személyiségtípusokkal, mert gyakran ideális partnernek tűnnek – pont azért, mert az érzelmi vakfoltjainkra hatnak. A belső "önmegkérdőjelező hang" felismerése segít védekezni mások manipulációja ellen.

Irányváltás

Sokan nem szívesen néznek szembe ezekkel a mintákkal magukban, vagy túl megterhelőnek érzik, esetleg túlságosan a másik félre koncentrálnak. Pedig az önmagunkra irányuló, együttérző figyelem valódi fordulópont lehet. Léteznek önfejlesztő anyagok, támogató közösségek és szakmai segítségek is – a megfelelő támogatás megtalálása kulcsfontosságú.

Annak felismerése, hogy akaratlanul mi magunk is hozzájárulhatunk a saját boldogtalanságunkhoz, gyakran fájdalmas, bűntudattal és félelmekkel jár. Ezek az érzések azonban gyakoriak, és szorosan összefüggenek az önképünkkel.

Segít, ha megpróbálunk stabilizálódni, tájékozódni, csökkenteni a romboló viselkedéseket, kezelni az érzelmeinket, fejleszteni az önreflexiót, és hosszabb távon gondolkodni. Nem könnyű út, de megéri.

A rugalmas–alkalmazkodó működésmód felé való elmozdulás – amely biztonságos kötődésen alapul – a megoldás része. Ha tudatosan választjuk meg a kapcsolatainkat, és felismerjük, ki hogyan kezeli a konfliktusokat, nagyobb eséllyel élhetünk kiegyensúlyozottabb, elégedettebb életet.

Források:

Brenner, G. H. (2021, June 23). How we leave ourselves vulnerable to exploitation. Psychology Today. Sussex Publishers. https://www.psychologytoday.com

Bowlby, J. (1988). A secure base: Parent-child attachment and healthy human development. Basic Books.

Herman, J. L. (1992). Trauma and recovery. Basic Books.

Horowitz, L. M., Alden, L. E., Wiggins, J. S., & Pincus, A. L. (2000). Inventory of Interpersonal Problems (IIP-32/IIP-64). Psychological Assessment Resources.

Jonason, P. K., & Webster, G. D. (2010). The Dirty Dozen: A concise measure of the Dark Triad. Psychological Assessment, 22(2), 420–432. https://doi.org/10.1037/a0019265

Mikulincer, M., & Shaver, P. R. (2016). Attachment in adulthood: Structure, dynamics, and change (2nd ed.). Guilford Press.

Paulhus, D. L., & Williams, K. M. (2002). The Dark Triad of personality: Narcissism, Machiavellianism, and psychopathy. Journal of Research in Personality, 36(6), 556–563. https://doi.org/10.1016/S0092-6566(02)00505-6

Pincus, A. L., & Hopwood, C. J. (2012). A contemporary interpersonal model of personality pathology. In T. A. Widiger (Ed.), The Oxford handbook of personality disorders (pp. 372–398). Oxford University Press.

Siegel, D. J. (2012). The developing mind: How relationships and the brain interact to shape who we are (2nd ed.). Guilford Press.

Stern, R. (2007). The gaslight effect: How to spot and survive the hidden manipulation others use to control your life. Morgan Road Books.

Walker, L. E. (2009). The battered woman syndrome (3rd ed.). Springer Publishing Company.

Abramson, K. (2014). Turning up the lights on gaslighting. Philosophical Perspectives, 28(1), 1–30. https://doi.org/10.1111/phpe.12046

Hayes, S. C., Strosahl, K. D., & Wilson, K. G. (2012). Acceptance and commitment therapy: The process and practice of mindful change (2nd ed.). Guilford Press.