A belső gyermeked a gyermekkori élményeidet és azok mindennapi hatásait tükrözi.

Képzeld el, hogy szemtől szemben találod magad egy időutazó, ötéves önmagaddal. Mit mondana a szükségleteiről és vágyairól? Mi bántja, mi ijeszti meg vagy okoz csalódást neki? Ha ideges lenne, megölelnéd vagy elutasítanád?

És hogyan változna egy beszélgetés önmagad fiatalabb verziójával, ha szembesülnél azzal, hogy ki voltál 10, 12 vagy akár 16 évesen? Mi érdekli őket? Mi határozza meg őket?

Az igazság az, hogy mindannyiunkban él egy belső gyermek – a gyermekkorunk óta bennünk lévő értékek és hiedelmek belső tükörképe. Ahogy felnövünk, ahhoz ragaszkodunk, ami a legfontosabb volt fiatalabb korunkban. És ha a belső gyermekünknek feldolgozatlan gyermekkori traumái vannak, ezek a múltbeli tapasztalatok hatással lehetnek ránk a jelenben.

Carl Jung szerint a belső gyermekünk a tudatalattinknak az a része, amely számos érzelmünk és megérzésünk mögött áll. Ez azért van, mert a gyermekkorunkban szerzett pozitív és negatív tapasztalataink, valamint az ezekkel kapcsolatos érzéseink meghatározzák belsővé tett hiedelemrendszerünket, amelyet felnőttkorunkban is magunkkal viszünk.

8 éves korunkig nagyon egocentrikus világképünk van, amelyben minden ránk vonatkozik. Tehát amikor dolgok történnek a világban, úgy értelmezzük, hogy azok velünk és a belső értékünkkel kapcsolatosak.

Vegyünk például egy szülőt, aki kritikusan viszonyul a tanulmányi eredményünkhoz. Ahelyett, hogy a szülő igazságtalan ítéletének tulajdonítanánk, ezeket a tapasztalatokat inkább annak bizonyítékaként kezelhetjük, hogy nem vagyunk szerethetőek, elég okosak vagy elég jók.

Természetesen ezek a belső hiedelmek távol állnak az igazságtól, de bevésődnek a tudatalattinkba. Sőt, annyira a személyiségünk részévé válnak, hogy befolyásolják mindazt, amit felnőttként mondunk és teszünk – beleértve azt is, hogyan látjuk magunkat, hogyan érzünk.

Egy múltbeli szülőnk kritikus hangja azzá a hanggá válhat a fejünkben, amely arra késztet minket, hogy korlátozzuk a saját sikerünket vagy káros viselkedésformákat vegyünk fel. Ennek a belső gyermeknek a megértése és gyógyítása gyakran döntő lépés a felépülésben és az önmagunkkal való egészségesebb kapcsolat kiépítésében.

Jelek, hogy a belső gyermeked sebesült

A belső gyermeked többféleképpen is megnyilvánulhat, különösen, ha sérült. Gyakran van valamilyen kapcsolat a viselkedési mintáink és a sebzett belső gyermekünkre adott reakcióink között.

A leggyakoribb jelek közül néhány, ami arra utal, hogy a belső gyermekednek gyógyulásra van szüksége:

• Feldolgozatlan érzelmek

• Negatív önbeszéd és önkritika

• Elhagyatottság vagy elutasítás érzése

• Alacsony önbecsülés

• Nehézség a határok felállításában

• Fokozott bűntudat, szégyen vagy megbánás érzése

• Gyakori konfliktusok a párkapcsolatokban, vagy a kapcsolatok teljes elkerülésének szükségessége

• Egészségtelen megküzdési mechanizmusok

• Másoknak tetsző tevékenységekben való részvétel, miközben figyelmen kívül hagyod a saját szükségleteidet

• Függőség

• Szorongás

• Depresszió és egyéb mentális egészségügyi problémák

A sebzett belső gyermek depresszióhoz és szorongáshoz vezethet, de ennek az ellenkezője is előfordulhat. A depresszió és a szorongás súlyosbíthatja és felszínre hozhatja ezeket a belső gyermeki sebeket.

Miért nyilvánul meg a belső gyermeked a jelenben?

Nehéz lehet elengedni a múltat, különösen, ha megoldatlan problémáink vannak. Ha soha nem dolgoztuk fel teljesen a velünk történteket, és elkerüljük ezeket a tapasztalatokat, - azok bekúszhatnak a testünkbe, és hatással lehetnek fizikai és mentális egészségünkre.

A belső gyermekünk akkor nyilvánul meg, amikor jelenlegi tapasztalataink feldolgozatlan érzéseket váltanak ki, óriási hatással arra, hogyan látjuk magunkat, hogyan kommunikálunk másokkal, hogyan viselkedünk másokkal.

Tehát, ha olyan otthonban nőttél fel, ahol elhagyatottnak vagy elhanyagoltnak érezted magad, az elhanyagoltság érzését könnyen kiválthatja valami olyan egyszerű dolog, mint például az, hogy figyelmen kívül hagynak, mert nem kapsz választ, amikor a partnerednek üzenetet írsz. Ennek eredményeként extrém dühöt, szomorúságot vagy szorongást tapasztalhatsz, mert a válasz hiánya olyan érzés, mint amikor gyermekkorodban magadra hagytak. Ha úgy reagálsz, hogy rákiabálsz a partneredre, amiért nem írt vissza, vagy passzív-agresszívvé válsz, akkor valószínűleg a belső gyermeked reagál – nem te a tanult, felnőtt bölcsességed –, és ez annak a jele, hogy a belső gyermeked gyógyításra szorul.

Gyakran észrevehető, hogy a belső gyermeked beindul, mikor a fájdalom nem egyezik a sérülés mértékével: a reakciód sokkal erősebb, mint amit a helyzet megkíván. Ez egy vészjelzés, hogy nem a tényleges eseményre reagálsz, hanem arra, hogy a belső gyermeked megjelenik és egy bizonyos módon értelmezi a helyzetet.

A belső gyermekkel végzett munka erőteljes hatású. Feloldja azokat a szorongásokat, amelyeket a nehéz időkben az önmagunkkal való együttérzéssel kapcsolatban érzünk. De a belső gyermekkel végzett munka fájdalmas is lehet. Normális, ha a gyász és a veszteség érzése a felszínre kerül az ilyen típusú munka során. A kórtörténetedtől függően a legbiztonságosabb és leghatékonyabb lehet ezt a munkát egy traumával foglalkozó szakemberrel végezni, mert időnként a felmerülő problémák meglehetősen nyomasztóak és nehezen kezelhetők egyedül.