Hogyan kezdődnek és miért maradunk benne

Mielőtt arról beszélnénk, hogyan lehet kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, fontos beszélni arról, hogyan kezdődik a bántalmazás. A bántalmazás általában fokozatosan történik. A legtöbb bántalmazó nem fogja előre megmutatni a csúnya oldalát.

Ezért emlékeztetem az új kapcsolatot kezdő klienseimet, hogy ne feledjék: mindenki a legjobb formáját hozza az elején. Ezt azért mondom, mert tudom, hogyan reagál az agy az új szerelemre, és hogyan befolyásolhatja ez a látásmódunkat. Azért mondom ezt, mert azt szeretném, hogy lassan és átgondoltan építenének kapcsolatot – és figyelnék, hogy új szerelmük tettei összhangban vannak-e a szavaival.

A másokat bántalmazó emberek gyakran kiszámíthatóak, lassan dolgoznak azon, hogy elszakítsanak téged önmagadtól és a körülötted lévő emberektől. Ezt azért teszik, hogy egy olyan tárggyá formálhassanak, akinek egyetlen célja az ő minden szükségletének kielégítése. Sajnos idővel az áldozatok megszokják a bántalmazást – szó szerint ez a trauma válik az új "normális állapotukká". Ez a "normális (ami tulajdonképpen bántalmazó) állapot" radikális torzulást jelent az agyban, és kialakul a természetes ellenállás a változtatással szemben.

A bántalmazás körforgása

Bár a bántalmazás ciklusa meglehetősen árnyalt és összetett lehet, általában egy egyszerű, négy szakaszból álló ciklust követ:

Feszültség halmozódása

A feszültség után a stressz elkezd felhalmozódni. A bántalmazó fenyegetve érezheti magát, vagy talán úgy, hogy nem kapja meg a megérdemelt figyelmet. Kommunikációs zavarok kezdődnek, és úgy érezheted, hogy tojáshéjon kell járnod, hogy ne bántsd meg a bántalmazót. Gyakran azon kapod magad, hogy gondoskodó vagy kellemes szerepet vállalsz, és hiper-tudatossá válsz partnered hangulataival kapcsolatban. Kétségbeesetten próbálod nem felidegesíteni különböző dolgokkal.

Színészkedés

Ebben a szakaszban történik a bántalmazás. A bántalmazott értéktelennek, ijedtnek és lehangoltnak érzi magát.

Nászút vagy megbékélés

Más néven a "soha többé nem teszem ezt" szakasz. A ciklusnak ebben a részében a bántalmazó bocsánatot kér a bántalmazásért. Könyöröghet bocsánatért, vagy megbánást színlelhet. Leggyakrabban az áldozatot hibáztatja a bántalmazás kiprovokálásáért, és/vagy tagadja, hogy a bántalmazás egyáltalán megtörtént volna. Alternatív megoldásként lekicsinylik a bántalmazást, azt állítva, hogy a bántalmazás nem volt olyan rossz, mint amilyennek az áldozat beállította. Elkezdesz azon tűnődni, hogy vajon tényleg őrült vagy-e, ahogy a bántalmazó már számtalanszor mondta neked. Ez a kérdezősködés még inkább elidegeníti a figyelmedet.

Nyugalom

Ebben a szakaszban a bántalmazás lelassul, vagy teljesen megszűnik. A bántalmazó úgy tesz, mintha a bántalmazás soha nem történt volna meg. Ha bocsánatot kért és ígéretet tett a változásra a mézeshetek alatt, ezek az ígéretek teljesülnek. A bántalmazó ajándékokkal halmozhat el. Hiszed, vagy hinni akarod, hogy a bántalmazás véget ért, vagy hogy a bántalmazó megváltozik, ahogy ígérte. Reménykedni kezdesz, amíg a ciklus újra nem kezdődik.

Miért maradnak az emberek bántalmazó kapcsolatokban?

Sokan kíváncsiak arra, hogy a bántalmazástól szenvedő emberek miért maradnak a bántalmazó kapcsolatban. Olyanokat kérdeznek, hogy "ha annyira rossz, akkor miért nem hagyja el az a személy egyszerűen?" Bár nincs egyszerű válasz, viszont gyakran a közös minden bántalmazottban: a félelem attól, hogy senki sem fogja őket újra szeretni, mert "túl sérültek" vagy "nem elég jók", hogy "nem elég erősek". Nem arról van szó, hogy "elég erősnek" kell lenni a bántalmazottnak

A bántalmazó elhagyásának döntése nem arról szól, hogy valaki elég erős-e vagy sem. Rengeteg "erős ember" válik bántalmazás áldozatává.

Ez a fajta gondolkodásmód, hogy a bántalmazott dönt, hogy marad-e a kapcsolatban, a bántalmazó helyett az áldozatra hárítja a felelősséget, ami önmagában is traumatizáló. Sajnos az ilyen látásmód komoly akadályt jelent abban, hogy az emberek kilépjenek a bántalmazó kapcsolatokból, mivel minimalizálják a traumát, és szükségtelen szégyent és bűntudatot keltenek – ismerős érzelmeket azok számára, akik bántalmazást szenvedtek el.

A szeretet nem elég

A bántalmazott emberek megpróbálják meggyőzni magukat (és néha másokat is), hogy a bántalmazójuk meg fog változni. Sokszor az áldozat úgy gondolja, hogy ez a változás azon múlik, mennyire szereti a bántalmazóját. Olyan dolgokra gondol, mint például: "ha jobban tudom szeretni, tudom, hogy más lesz." Lehet, hogy lekicsinylik a bántalmazást, azt mondogatva maguknak, hogy "nem is olyan rossz", vagy "csak évente néhányszor fordul elő". Sőt, az áldozat rámutathat a bántalmazó által elért haladásra, vagy a bántalmazó pozitív tulajdonságaira. Például, talán a bántalmazó gondoskodó, sikeres vagy megbízható. Emiatt figyelmen kívül hagyhatják a felbukkanó "vészjelzéseket" (különösen az elején), és reménykedhetnek, hogy a dolgok másképp lesznek - idővel és elég szeretettel.

Valójában "megmentő" szerepbe helyezik magukat, abban a hitben, hogy "meg tudják javítani" a bántalmazójukat. Bár ez jó oldalról fakad – rendíthetetlen szeretettel és valódi segíteni akarással –, rendkívül kiegyensúlyozatlan és félrevezető. Ha ezt például a drog- vagy alkoholfüggőséghez hasonlítanánk, egy függőséggel küzdő személy nem fog csak úgy varázsütésre megszűnni a megfelelő szeretetadag betartásával. Ehelyett az illetőnek akarnia kell a változást, és semmilyen remény vagy szeretet nem lesz elég – az igazi változás nem erőltetett.

Szóval… bár a szeretet nagyszerű dolog, nem elég. Ha az emberek valóban változni akarnak, felelősséget kell vállalniuk a saját tetteikért – ez az egyetlen járható út.

Az agyad a szakításokon jár

Amikor elkezdesz egy kapcsolatot, az agyad mindenféle kellemes vegyi anyagot szabadít fel, amelyek segítenek neked és partnerednek kapcsolatot kialakítani. Például az oxitocin – amelyet néha "szerelem-" vagy "ölelés-" hormonként is emlegetnek – biztonságérzetet, elégedettséget és ellazulást okoz. Ez a hormon szex, valamint terhesség és szoptatás alatt szabadul fel, és kulcsfontosságú a kötelék kialakításában.

Egy másik vegyi anyag, amely a romantikus szerelem korai szakaszában szabadul fel, a dopamin. A dopamint gyakran "örömhormonnak" nevezik, mivel stimulálja az agy jutalomközpontját. Olyan dolgok, mint a szex, a csokievés, a drogozás vagy az alkoholfogyasztás, mind ezt a választ váltják ki.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a szerelem korai szakasza valóban izgalmas időszak! Remekül érzed magad, minden szinte tökéletesnek tűnik, és elkezded teljesen és tehetetlenül szerelmesnek találni magad (amit általában "nászút" szakasznak neveznek).

Emlékszel, hogy az agyad ellenáll a változásnak? Nos, ennek a hátulütője az, hogy amikor szakítasz a partnereddel, ugyanez a jutalomközpont stimulálódik – más szóval, sóvárgást érezhetsz az exed iránt, hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki drog- vagy alkoholelvonási tüneteket él át! Ez még bonyolultabbá teheti az egész távozási folyamatot, és megkérdőjelezheti, hogy helyes döntést hoztál-e. Fontos, hogy emlékezz a "miértedre" és elgondolkodj rajta, hogy miért mentél el, és miért nem mész vissza.