Az élet igazságtalan és akkor mi van

Hajlamosak vagyunk hinni abban, hogy az életnek igazságosnak kell lennie. Azt gondoljuk, hogy a "jó" emberek megérdemlik a jót, a "rosszaknak" pedig bűnhődniük kell. Úgy véljük, ha jót teszünk, az univerzum köteles valamilyen formában viszonozni. Hiszünk abban, hogy létezik egy egyetemes igazságosság, amely mindenkinek pontosan azt adja, amit megérdemel.

Kétségtelen, hogy sokkal szebb lenne a világ, ha valóban így működne: ha mindig megkapnánk a munkánk gyümölcsét, vagy ha a sors biztosan megjutalmazná a jó cselekedeteinket. Csakhogy a valóság más – az élet sajnos nem igazságos.

Amikor az igazságérzet varázslatos gondolattá változik

A mágikus gondolkodás elsősorban a kisgyermekekre jellemző, de a felnőttek sem mentesek tőle. Akkor beszélünk erről, amikor logikátlan ok-okozati összefüggéseket látunk ott is, ahol nincs rá bizonyíték – például amikor azt hisszük, hogy pusztán a gondolataink vagy elvárásaink közvetlenül befolyásolják a külvilágot.

Az élet igazságosságába vetett hitünk is könnyen átcsúszhat mágikus gondolkodásba. A Fisher College of Business egyik kutatása kimutatta, hogy ha egy üzletben vagy szolgáltatásnál rendszeres vásárlók vagyunk, hajlamosak vagyunk azt hinni: nagyobb eséllyel nyerünk vagy kapunk jutalmat, mint mások. Ezt a jelenséget nevezik "szerencsés hűségnek". A mögötte álló gondolat az, hogy a hűségért automatikusan jutalom jár. Valójában azonban ez tisztán mágikus elképzelés, hiszen semmi köze a tényleges statisztikai valószínűségekhez.

Ugyanez a hit késztet minket arra, hogy "befektessünk a karmába". A Virginiai Egyetemen végzett egyik kísérletben a pszichológusok azt vizsgálták, hogyan viselkednek az emberek egy állásbörzén. Azok, akiknek azt mondták, hogy az álláskeresés kimenetele nem rajtuk múlik, hanem kívül esik az irányításukon, nagyobb valószínűséggel ajánlottak fel pénzt egy olyan jótékonysági szervezetnek, amelynek semmi köze nem volt a munkaadókhoz.

Később kiderült, hogy azok az álláskeresők, akik hittek abban, hogy a folyamat nincs a kezükben, optimistábban tekintettek a saját álláskilátásaikra, ha közben adományoztak is. Ez arra utal, hogy valahol mélyen úgy gondolták: a világegyetem majd megjutalmazza őket a jó cselekedetükért. Az optimizmus önmagában persze nem rossz dolog, de pusztán arra várni, hogy a világ majd meghálálja a jóságunkat, még nem garantál jó eredményeket.

Az a gondolat, hogy az életnek igazságosnak kell lennie, megnyugtat minket, de van egy sötét oldala is

Mindannyiunkban él egy mélyen gyökerező igazságérzet, amely sokféle módon sérülhet. Bár valóban fontos, hogy az életben minél igazságosabb és méltányosabb feltételeket teremtsünk, előfordul, hogy ez az érzékenység hosszú távon nem segít rajtunk. Néha értékes dolog kitartani az igazságérzetünk mellett, máskor viszont érettebb döntés elengedni azt a meggyőződést, hogy az életnek szükségszerűen igazságosnak kell lennie.

Az a hit, hogy a világ igazságos és méltányos hely, biztonságérzetet és bizalmat ad, és hozzájárul lelki egyensúlyunkhoz. Erre jó példa a 2008-as szecsuáni földrengés, amelyben közel 90 000 ember vesztette életét. A túlélők közül azok, akik elveszítették családtagjaikat vagy barátaikat, nagyobb eséllyel hitték, hogy az élet igazságtalan. Azok azonban, akik továbbra is meg voltak győződve arról, hogy a világ alapvetően igazságos, kevesebb szorongást és depressziót éltek át – ezt a Pekingi Egyetem kutatása is alátámasztotta.

Az "élet igazságosságába" vetett hitnek azonban van egy sötétebb oldala is. Albert Ellis pszichológus például úgy véli, hogy három nagy "szörnyeteg" akadályozza meg az embereket abban, hogy továbblépjenek: "Jól kell teljesítenem. Másoknak jól kell bánniuk velem. A világnak könnyűnek kell lennie." Ellis szerint éppen az a meggyőződés, hogy az életnek szükségszerűen igazságosnak kell lennie, válik egy olyan akadállyá, amely végső soron boldogtalanságot okoz.

Valójában ez a hiedelem érzéketlenebbé, elfogultabbá és igazságtalanabbá is tehet minket. A Purdue Egyetemen végzett kutatás például kimutatta, hogy azok, akik hisznek az egyetemes igazságosságban, kisebb eséllyel vesznek fel egy olyan jelöltet, akit korábban elbocsátottak. Úgy gondolják ugyanis, hogy az illető valamilyen okból "megérdemelte" a büntetést – például rossz teljesítménye vagy helytelen viselkedése miatt. Csakhogy ez korántsem mindig igaz.

Az irreális elvárások frusztrációra ítélnek minket

Amikor azt gondoljuk, hogy másoknak mindig kedvesnek kell lenniük velünk, vagy hogy az életben nem szabad akadályokba ütköznünk, valójában irreális elvárásokat táplálunk. A valóság azonban előbb-utóbb ráébreszt minket arra, hogy a dolgok nem így működnek, és hogy az élet bizony gyakran igazságtalan.

Ilyenkor frusztrálttá válunk. Gyermekként zavartnak, sértettnek és tanácstalannak érezzük magunkat, és azon tűnődünk, mi történhetett. Nem találunk kapaszkodót egy látszólag kaotikus világban, ahol rossz dolgok történnek jó emberekkel, és jó dolgok azokkal, akik nem feltétlenül érdemlik meg.

Ez könnyen vezethet csalódottsághoz, szomorúsághoz vagy dühhöz. Az igazság azonban az, hogy ezek az érzések ritkán segítenek egy igazságtalannak érzett helyzet megoldásában – sőt, gyakran épp az ellenkező hatást váltják ki. Elhomályosítják a józan gondolkodást, és megnehezítik, hogy asszertív, hatékony stratégiákat találjunk a helyzet kezelésére.

Sokan vannak, akik éveken át magukban hordozzák a fájdalmat, a csalódást és a haragot, mígnem ezek teljesen megkeserítik az életüket. Ragaszkodnak a sérelmeikhez, és újra meg újra az élet igazságtalanságának áldozataként tekintenek magukra. Úgy járják a világot, hogy közben folyton panaszkodnak: "Az élet igazságtalan velem szemben!"

Ilyen helyzetekben az igazságérzet már nem segít – épp ellenkezőleg: a szorongás egyik fő forrásává válik.

Elfogadni, hogy az élet igazságtalan, és továbblépni

Albert Ellis egyszer megjegyezte: "Még az igazságtalanságnak is vannak pozitív aspektusai. Kihívást jelent számunkra, hogy a lehető legboldogabbak legyünk egy igazságtalan világban." Boldognak lenni, kiteljesedettnek és elégedettnek érezni magunkat akkor, amikor az élet jól alakul, nem különösebb érdem. Az igazi érték abban rejlik, ha képesek vagyunk olyan lelki eszközöket kialakítani, amelyek segítenek megőrizni a belső békénket akkor is, amikor vihar tombol körülöttünk, és a világ különösen igazságtalannak tűnik.

Amikor rossz dolgok történnek velünk, két választásunk van: vagy minden energiánkat arra pazaroljuk, hogy panaszkodunk az élet igazságtalanságára, vagy elfogadjuk a helyzetet, és továbblépünk. Ha az univerzum nem "tartja számon" a jó cselekedeteinket, nincs más dolgunk, mint tudomásul venni, és a lehető legjobbat kihozni abból, ami van.

Ellis úgy fogalmazott: "A valóság nem annyira az, ami velünk történik, hanem az, ahogyan gondolkodunk az eseményekről. Ez hozza létre azt a valóságot, amit megélünk." Vagyis mindannyian magunk formáljuk a saját világunkat: olyan gondolatokkal, érzésekkel és tettekkel, amelyek vagy segítenek kiegyensúlyozottabban élni, vagy éppen önpusztító viselkedéshez vezetnek.

Az elfogadás, hogy az élet nem mindig igazságos, nem jelenti azt, hogy bárki átgázolhat rajtunk, vagy hogy jogainkat figyelmen kívül hagyhatják. Meg kell tanulnunk határokat szabni, és kiállni önmagunkért – az igazságérzetünk és a jogos igényeink mentén. Ugyanakkor óvnunk kell magunkat attól, hogy ez az igazságérzet kétélű karddá váljon. Ha túlzottan ragaszkodunk hozzá, könnyen elveszíthetjük a távlatot: újra és újra megvívhatunk olyan csatákat, amelyeket már régen elvesztettünk, vagy megmérgezhetjük magunkat a sérelmek keserűségével.

A tisztesség eszméje csábító, de a gyakorlatban pragmatikusnak kell lennünk. Sokkal könnyebben kezeljük a sérelmeket, ha elfogadjuk, hogy az élet gyakran "látszólag igazságtalan". Elhihetjük például, hogy a bíróságokat azért hozták létre, hogy megvédjenek minket és igazságot szolgáltassanak – és ez így is van rendjén. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az igazságszolgáltatási rendszer néha meglehetősen igazságtalan lehet.

Néha el kell engednünk azt a vágyat, hogy mindenben értelmet találjunk; hogy minden káosz mögött létezik egy rend, amely megmagyarázza, miért történnek velünk elfogadhatatlan dolgok: hogy rossz dolgok történnek a "jó" emberekkel, és jó dolgok a "rossz" emberekkel.

Röviden, meg kell értenünk, hogy ha makacsul ragaszkodunk ahhoz a meggyőződéshez, hogy az élet igazságtalan velünk szemben, az elmélyíti fájdalmunkat és haragunkat, és megakadályoz minket abban, hogy feldolgozzuk a sérelmeinket, és továbblépjünk az életben.

Források:

Walker, R. et. Al. (2014) Lucky Loyalty: The Effect of Consumer Effort on Predictions of Randomly Determined Marketing Outcomes. Journal of Consumer Research; 41(4): 1065–1077.

Risen, J. L. et. Al. (2012) Investing in Karma: When Wanting Promotes Helping. Psychological Science; 23(8): 923-930

Xie, X. et. Al. (2011) Belief in a Just World When Encountering the 5/12 Wenchuan Earthquake. Environment and Behavior; 43(4): 1-21.